A korfui buszjáratok hiányosságai miatt nem is remélhettük, hogy eljutunk Sidariba, de egy kedves fiatal pár, akik autót béreltek, és amúgy is meg akarták látogatni a városkát, elvittek bennünket. Sidari maga csúnyácska település, amelyet kifejezetten a turistáknak építettek, így aztán egyenházak tömkelege között nyüzsögnek a fürdőzni és napozni vágyók. Éttermek, hotelek és souvenir shopok váltogatják egymást, és meg is jegyeztem magamban, hogy ha itt kellene egy hetet eltöltenem, halálra unnám magam. De legalább a természeti szépségek kárpótoltak az építészeti hiányosságokért: a partvidék csupa homokkő szikla, amelyeket különös formákra csiszolt a tenger.

Ez meg állítólag Sidari legtöbbet fotózott beach-e... de nem is a beach olyan jópofa, hanem a felirat, amivel hirdetik. Free sunshine, aha...

A visszaúton Sidariból megálltunk Perouladesban, a Sunset Beachen. Állítólag innen látható a sziget legszebb naplementéje.

Ennek a sárga növénynek úgy szeretném tudni a nevét! Botanikusok, segítsetek ki!

Mivel viszonylag korán visszaértünk Paleokastritsába, felmásztunk az utolsó két beach közötti hegyre épült kolostorba, a Panagiába.

Úton a kolostor felé...

Fenn a kolostorban akadt egy kis problémám, ugyanis meghibásodott valami a vadiúj (csak másfél hónapos!) Canon EOS 600D-men, és hiába forgattam a főtárcsát, nem volt hajlandó változtatni a záridő és a rekesz értékein. Aztán csak addig erőltettem, míg sok-sok-sok forgatásra megint működni kezdett. Meg is őrültem volna, ha ötévnyi manuális fotózás után kénytelen lettem volna visszaállni automatikusra! Automatán a görög napsütésben jóformán minden kép kiég!

Na de végül csak rendbejött a dolog, és készítettem néhány szépséges fotót a kolostorról. Macskabarátoknak különösen ajánlott ellátogatni ide.

Mondtam már, hogy odáig vagyok a bougainvilleáért?

Megjegyzés: én nem vagyok egy macskabolond, sőt... de itt még ők sem zavartak.

Ez a kedves szerzetes bácsi pedig a kolostor környékén mászkált... biztos melege volt szegénynek. Vagy az esőt várta. De hiába.