Ismét a szerencsétlen korfui buszmenetrend problémájával kerültünk szembe, amikor kitaláltuk, hogy meg akarjuk nézni Sissi Achilleonját. (Sissi = Erzsébet császárné/királyné, aki Korfura építtetett magának egy “villát”, ami sokkal inkább kastély, mint villa). Ez is benne lett volna a szervezett szigettúrában, de összvissz húsz percet adtak volna szabadprogramra, és mi úgy gondoltuk, hogy az nekünk nem lesz elég. Azt hittük, majd négy-öt óra kell, hogy bejárjuk az egészet. Így aztán kaptunk a lehetőségen, amikor egy idősebb házaspár felajánlotta, hogy elvisz minket az Achilleonig a bérelt kocsiján.

A kastély nagyon kellemes, hiába is írta róla Lawrence Durrell, hogy borzalmas építmény. Az ő ízlésében amúgy sem bíznék soha... Gerry jellemzése alapján szerintem elég lökött lehetett.

Maga a kastély belülről nem különösebben nagy szám, kivéve a lépcsőházát, amely tényleg nagyon szép (Zeusz és Héra szobra támasztja a korlátot).

A parkja és udvara sokkal több látnivalót tartogat – világ életemben szenvedélyem volt a szoborfotózás, hát itt nyugodtan hódolhattam ennek a szenvedélynek.

Az udvarban végig márványmúzsák álldognálnak az oszlopok előtt, a kertben pedig a haldokló Achilleusz szobrát láthatjuk, amint épp az őt megölő nyilat próbálja kihúzni a sarkából. Jó feszes a feneke, mi?

Sissi és én

Mivel azonban a kert sem valami nagy, másfél óra alatt bejártuk az egészet az épület belsejével együtt, így bőven maradt még időnk a délután négyes zöld buszig. Bevitettük hát magunkat kék busszal Korfu városba...

Bájosan régies utcai jelenet Korfu városban

...és megnéztük belülről a Régi Erődőt, ami hétfőn kimaradt.

Ez a timpanonos épület a Szent György templom az erődőn belül. Nem igazán illik oda, pláne, hogy nem is az ókori görögök építették, hanem a britek a XIX. században, de azért csak rajongok mindenért, ami úgy fest, mint egy görög templom... :P